2009. július 16., csütörtök

Heldenstod II.

Előző rész: I.

 














Halott leszek holnap nagyon,
Talán mozdulatlan fakó-fehér.
De ma még betegek közt hanyatlok
A tér fogságában.
Nyújtózom, kúszom a föld felé,
Ereim már behálózzák a talajt
Beteg testemet hozzá láncolva.
Valamit még tartogat a gyönge föld,
Talán sejtjeivel építi megfáradt lelkemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése