Átélni a hajnalt

Csomós már minden köteg
meg-megakad a szalag
még megpróbálod kifújni
évezrednyi hamusúlyt mi reáragadt
MIELŐTT LEVETTÉK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Lencsébe odaköt szemcsés atompor
kiesik mindjárt húzza kifelé egész agyvelőt
szippantja
a vákuumba
az éjszaka ürességégbe
MIKOR LEVESZIK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Még utolsót krákog a pacsirta
aszály-élő szemekre hunyorog
kicsiny testek csillagtüze
...
MIKOR NINCS FEDŐ A VILÁGON
Ilyenkor esik térdre a vak
ilyenkor gyújt lámpást ki fél
Sikító paranoia virágzik
Orgiális ténfergések a mélyben
mert ilyenkor nincs fedő a világon
most mindent lehet
most féljen aki félhet
üvöltsön kinek még nem szakadt meg gigája
fusson ki még nem béna
NINCS FEDŐ A VILÁGON
nemsokára nem így lesz
most szabadon szerethetsz és szabadon gyűlölhetsz
míg be nem vered ostoba fejed rózsaszín pamacsok
kipárnázott betonkövébe
hol minden gyönyörű
hazug mennyek dünnyögése
Lassan csúsztatják mint a szemérmet
vissza vissza vissza
a FEDŐT A VILÁGRA
szétcsapják a hűs vizen olaj szabadság illúziót
és akkor
...
Átéled a hajnalt
tiszta fejjel szűzi méhhel
elfeledsz izzadt sötétséget
elfeledsz orgiát s félelmet
szeretetet gyűlöletet
De akkor mi marad?
Marad a gyönyörűséges reggeli érzése a nirvánának.


(Így "hajnali" fél 1kor aktuális is valamennyire, kicsit utalok benne egy akkori könyvélményre: Dean R. Koontz: Rossz hely)