Iza

Nem hitt bennük, de várt az angyalokra.

Nap nap után csak azt a dalt dúdolta.

Közben fogyott a bor és a cigaretta...

Ő volt Iza, aki a filmekből tanulta
a boldog életet.



Nem szólt hozzám kilométereken át.

Talán összevizeztem az üléshuzatát?

Azt hiszem csak megsajnált, vagy másra várt.

Azt mondta, ő Iza és éppen erre járt,
ha akarom elvihet.



Az éj vízfüggönye mögül kilépett

- a város - ezernyi lámpása égett.

Nem értettem, miért vált sebességet

Iza, akinek már nem kellett az élet,
de egyedül nem mert...

a szerző

Gyermekek a Káoszban

Álmomban a férfi te voltál.
Kezemből a zsoltár
lehullott eléd.
Kurvádnak neveztél,
úgy lettem a tiéd.
És égtem érted, mert az élet oltár.

* * *

Álmomban felgyújtottuk, s lángolt a város.
Szirénák diszkóztak,
s a füsttel telt ég
visszaverte a fényeket.
Akkor néztem feléd,
míg te a gyönyörtől könnyeztél, mert meghatott a Káosz.

a szerző

Szerelem-tér-idő

Arcára fagyott a mosoly,
mert megtudta hol vagyunk és mikor.
Sértve nézett az éjen át...

Volt hiba, elkövettük.
Volt mit, soká szerettük.
Mert mi sem hittük, hogy az árát...

mi fizetjük meg.
Az az endorfinnal telített
idő karcos diafilm csak.
A falra vetített
állóképből merítek...
s lebegő ábránd marad.

Álmában angyalra hajaz.
Örökké pulzáló tavasz
remeg, reszket a karomban.

Hagyom, pedig ébreszteném.
Hisz tudom, mára szíve helyén
csak feltört malacpersely van.

Így fizettem meg.
Az az endorfinnal telített
idő karcos diafilm csak.
A falra vetített
állóképből merítek...
s lebegő ábránd marad.


[A vers szerzője...örök kedvenc.]

Beteljesülés

[nagash793: King Of The Demon Forest]


A Nap alászállt,
vörös üstökként fonta arcomba a homályt.
De hajadban szellőfútt láng égett akkor.

Százezer akkord zengte nekünk az éjszakát.
Keserű hold nyelte könnyeit
ölelésünkben.

Szemedbe fúródnék érző tüskeként.
Mosolyba üvölteném
végső kegyetlenséged.

Ezen az egy napon
örökké szerettelek téged.
Ma letörlöm arcod a tükörről.

Nyílt szemedben késként forogni

Bella István:
Gyönyörűen

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz,
számodra örökre nyitva vagyok,
megnézheted a szívemet,
nem kezdte ki a mosolyod.

Felhúzhatod a kezemet,
mezítelen bőröd alá,
felöltheted életemet,
lámpaernyőd leszek akár.

Kinyithatod a vállamat,
nyarak lógnak benne, minden ruhád,
tüdőm tükrében lásd magad,
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!

Én már semmit se akarok,
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott,
nyílt szemedben késként forogni.

2 év nélküle

Gyertyák

az élet nehéz
az élet kegyetlen az álmomtalanoknak-
csillagtalan ég alatt
kényszer-távozóknak
az ittmaradtaknak
és a lopott gondolatoknak

ahogy elfut homlokomon az idő
sokasodnak a halottaim

eggyel több gyertyát gyújtok
minden éjjel lelkemben
de
eggyel kevesebb könnyet ejtek
minden szmogsöprő reggelen

néha bús vagyok, amiért
ő is elment, és csak
űrt hagyott hátra
semmitmondó történeteket
mámortalan napokat
sosemvolt kötelékeket

rossz helyre mentél aludni az éjjel
de nem kérdezte senki
hova mész
miért nem jössz vissza már
mert csak a semmi vár
csak a semmi várt

sosem foglak már visszahívni
de gyertyáim égni fognak
mert én még álmodom

Fogtündér

Polly van der Glas személyében jött el. Hozhatna nekem is valami ilyesmit...

Karácsonyi vásár 3. rész

Karácsonyi vásár 2. rész

Ilyen volt, ilyen lett.