2009. június 19., péntek
Nyári napok érzéketlensége
Szétporladnak nyelvemen
A ragadós-édes szagok.
...
Üres koponyámból értetlen
Nézek egy vánszorgó légytetemet.
...
Csikorognak a rozsdás csontok.
Pedig csak egy korty után markolok.
...
Kényszerű apátia bélyege.
E marcangoló hőség nyomta rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése