Téli mosolyszünet

[nagash793: Ragyogás]


Arcomon a tél

Gyönyörködtessék a haragos ég
dermednek szemedben a fellegek
lepattognak
kérges ajakcserepek

Szeretnék egy törzset
mielőtt elmész
mielőtt elmegyek
velejéig vésném nevedet

-Ágyat raktam neked, rőzsemeleget-

Kis szuszogásokat éreztem az éjben
vártalak nagyon
de nem te voltál
de nem én voltam
csak orrom alá dörgöltek messzi tereket
más illatokat
más embereket

Ma, ha lement a jéggelölelt nap
visszatérsz majd;
s visszalépsz majd
elképzelt szövetségünkből
megmelegedsz házamban
de nekem itt marad
ajkamon a fagy
arcomon a tél

arcomon a tél jaj de örökre itt marad

[nagash793: winterflame]

Magányos exhumáció

Kiemellek hálók mélységeiből
mindig idegen pikkelyekkel
vergődünk kicsit
ebben a sikamlós nedvességben
-idenyáladzunk netalán-
Én lassan elengedem neveid
ha nem adnál ki mosolyomért éveket
de már rég,mi emberek
úgyis
Elvesztettük az érintéseket


Ez a két vers egy időszakban született, tavaly télen. A második Pilinszky versére játszik rá:


Pilinszky János: Különitélet

Különitélet minden éjjel.
Magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlen embert
a semmiből és eleresztem őt.

A képek alkotójának többi munkáját megtaláljátok a www.artagora.hu oldalon (Impresszum menüpont).