2011. március 13., vasárnap

Mikor a fény elragad minket
















Egy tisztás az erdőben
Amin szikrát vet a Nap és
Fái börtönünk rácsai lettek
Ezen a tisztáson, mely istené.

Éget, perzsel
Amint a fény húsunkat nyalja
Füst száll az égbe
Felhővé porlik létünk alakja.

A sír foglyaként
Isten jóságával kínozva...
Nincs már láng, sem gyűlölet
Nekik volt igazuk, megérkeztünk
a Pokolba.

Varg Vikernes: Hvis Lyset Tar Oss

En aapning i skogen
Hvor solen skinner
Hindret av trerne fanges vi
I denne guds aapning

Det brenner det svir
Nar lyset slikker vaart kjott
Opp mot skyene en roeyk
En sky av vaares form

Fanget av begravelsen
Pinse vi av guds godhet
Ingen flammer intet hat
De hadde rett vi kom til
Helvete

(Saját műfordítás a norvég és angol szöveg együttes felhasználásával.)

2011. március 3., csütörtök

A nem fogadott hívás helyett

Kiürült időben előremeredve
ülök
fekszem
járkálok
a tükörképemet fojtogatva megoldást várok
ez az én izgága igazságkeresésem

a mese megfeneklett valahol
és nem tudom eldönteni,
hogy biztos én voltam-e a jó?
ez még a hétpróba vagy amikor már megbűnhődnek
a szörnyek?

egy gyenge pillanatomban kértelek,
törd le az arcom,
hogy ne legyen hely a könnyeknek
végigcsordulni
s most, hogy megint aláznak
csak egy nagy száraz lyuk tátong
rajtam

ejtőernyő nem volt a köldökzsinórhoz
talán akkor törtem így össze
kibicsaklott kezeim közt kiszöktek
az illúziók és az évek

már megint aláznak
de hát érezni akartam újból
és mikor belekóstolok
meglepően jól esik az alkohol.