Kiürült időben előremeredve
ülök
fekszem
járkálok
a tükörképemet fojtogatva megoldást várok
ez az én izgága igazságkeresésem
a mese megfeneklett valahol
és nem tudom eldönteni,
hogy biztos én voltam-e a jó?
ez még a hétpróba vagy amikor már megbűnhődnek
a szörnyek?
egy gyenge pillanatomban kértelek,
törd le az arcom,
hogy ne legyen hely a könnyeknek
végigcsordulni
s most, hogy megint aláznak
csak egy nagy száraz lyuk tátong
rajtam
ejtőernyő nem volt a köldökzsinórhoz
talán akkor törtem így össze
kibicsaklott kezeim közt kiszöktek
az illúziók és az évek
már megint aláznak
de hát érezni akartam újból
és mikor belekóstolok
meglepően jól esik az alkohol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése