2011. október 9., vasárnap

Isten vacsorája

Zsíros a húsom
megkeseredett hugysárga zsír
tegnap tövig nyomtam belé a (hulla)zsákvarrótűt
mire csontot ért
meggörnyedt elvásott csonkot
ezen röhögtem teli szájjal
szétrepegetett hátbőrcafatokkal
gubóztam be magam
aznap
a felhőkből híg ürülék hullott alá
s az embereken akik
az újságpapír(szemfedél) alatt szunnyadtak
legyek lakmároztak
kivillant az ajaktalan műfogsor a takarók alól
aznap
tövig vágtam a pengét a körmük alá
szaru(koporsó)t faragtam
a zsírevéstől szétrepedt
hártyaszárnyas dögöknek
s vizeletet sírtak
a kirántott szembe vezetett kanülök
aznap
minden megmérettetett
súlyra
és
minőségre
aznap
cuppogott a sok megerjedt szerv
az isteni izzadtságban
aznap
zsigerek folytak le a csatornákba
aznap
megüresedtek a járdaszegélyek
aznap
egy jót zabáltam a nyomorúságból


(Mintha kicsit ki lettem volna készülve idegileg az orvosin... Még nekem is felfordult a gyomrom attól, amit akkoriban írtam. :D)

1 megjegyzés:

  1. Ó, te jó ég!
    Ez borzalmas, de van benne valai nagyon igaz.

    Felülkerekedve az émelygésen, nekem tetszik.

    VálaszTörlés