Egyik kedvenc versem, egyik kedvenc költőmtől:)
Juhász Ferenc: A csönd virága
A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel
Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
Csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
Emelj ki mélyeimből üveges közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak
Egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága
A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel
Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
Csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
Emelj ki mélyeimből üveges közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak
Egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése