Némán kiáltok a szélnek (mindenki alszik jaj de mélyen alszik)
Hangtalan ordít bennem a keserűség (szétfeszít)
Nem tehetem nem tehetem ki őket ekkora tehernek (ha nem is pusztulnának meghalna bennük valami)
De a mélység magához vonz (aszfaltmágnes)
Hív hív hív engem hív
Most már minden egyszerű (a halálos zűrzavarban rend lett, ó rend lett)
Vegytiszta könny a mocskos földön
Fáj vagy nem fáj? (nem tudom)
Imbolyog a lég körbevesz a süvöltés (szeretem szeretem ahogy tépi a hajam)
Vak minden ablak (nem látnak engem a szegélyen)
Érzem, hogy nem érzem.
Nem szédülök. Vagy igen?
Nem tudom. Dobog a szívem.
Világ-peremen állok lábujjhegyen
Azon elmélkedem
Miért ne szakadjon meg most lélegzetem?
Beomlanak a falak (fel ne ébredjenek)
Zsibbad agyamban a káosz s a rend
Mi legyen velem?
Euklidész tévedett, mikor a szögeket mérte.
Newton is tévedett, mikor az almát kezébe vette.
Mert próbálom, de nem esem le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése