2011. július 16., szombat
[Reggel ölébe ültetett a bánat...]
Reggel ölébe ültetett a bánat.
Nyugtatóan csitítgatott, míg
arcom teliholdja hamvadt
csontos tenyerén.
Az éhség hozta ide és
a félelmemre szomjazott.
Lesben várta a napfelkeltét.
Bennem pulzált a harag:
miért hagytam a nyomorúságot
vágósúlyra hízni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése