Blues-ballada a sárkánylányról

hajcsomók úsztak a vízen
fekete, barna hajcsomók
-ó jeah-
önfeledt eufóriában táncolók
meztelen örömükben
megnyúzták a valót
-ó-o-ó-o-
nem törődve azzal
mi belül van összeomlik, óó

Oly sokáig voltunk lenn
lenn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

most a fülledt éjszakákra
ahogy visszagondolok
érzem érzem érzem
-ó-o-ó-o-
igazi sárkány vagyó-o-ok
apám buddha volt
belőle születtem én
anyám nirvána
benne nyugodtam é-én

Oly sokáig voltunk benn
benn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

mondd ó mivé váltam én
vonagló ősgyík természettel
maholnap majd
az élet halálra ver
-ó jeahjeahjeah-
felázott arcom ezer csőr tépi még
letört csontjaim
a kutyák viszik szét

Oly sokáig voltunk lenn
lenn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

de minden galambszürke bőr
csak azért nőtt rám hogy levedljem
ó jeah.