--Pilla rebben--
Csiklandós porszemek lepik pórusunk
finoman takarva az időtlenségét
[A végtelen van odabenn...Nem is gondolnád...]
S kivájva önnön szemünk
bepaszírozva egy más üregébe
Láthassuk a külön egységét
Az Egy nem-különségét
[s benn a végtelen...a végtelen...]
Szeretett képében a közös buroknak
ezerszer formálja szóvá ajkam
részeinkre bomolva
övé a szem a száj a fül a bőr
a szerv
[kiöntenek a vérerek]
sikamlós gyászába burkolva
ne sértsék tengelyükfordultával
vörös ölelésünk
ez csak a Miénk
s feloldódom a lágyselyem
magzatvízben.
Pilla rebben.
[S a pillanatban az időtlen,a végtelen...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése