2009. február 15., vasárnap

Eltörődve


[nagash793:Believe in me]

Eltörődve

Lebegő párnák közt, harmatos éjben
Önként csonkítva
A nemhaló reményben

xxx

Térdig jártam a lábam
Egy szebb vidék után
Mennyi vérem alvadt
Hamvadó margarétán...

Karom valahol az úton tőlem elmaradt
Sok szilaj idegkötege
Az örökös gúzsban holttá fáradt

xxx

Magányom ablakszárny-katedrálisában
Visszagondolok, de vissza nem sírok.
Már nem kellenek e levált végtagok.

S megnyugodva e keserves örömben
Álmomban egész éjszaka nevettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése