Heldenstod V.

(a sorozat előző részei: I.,II.,III., IV.)








Tudom.
Tudtam, s mégis.
Öregarcú bogarak vitték el. S mások is.
Korszakok, történelem, a környezet.
Az anyag van ellenem.
Csak az anyag.
Mert Te velem vagy.
De ezt nem mondom el soha többé.
Bezárom. Magamba iszom. Bezárom.

Heldenstod IV.

(a sorozat előző részei: I.,II.,III.)

Apró mécses lobogott a szobában. Halkan figyelt, mint aki éppen melegíteni készül: fel-felkapaszkodott édes lángja. Látogatóba jöttem Hozzád. Elloptam a pillanatot. mosolyt az almáktól, simogatást a meleg szellőktől, szelíd napot könnyek szárítására. Az apró mécses szuszogott és vele együtt Ő is. Hozzábújtam, de már nem tudtam hinni. Hozzá, de féltem bízni. Ő aludt, éreztem lassú méreg kavarog testében, s arra vár, csókjával pusztítson el engem is. Megsimogattam édes fejét, könnyeim- keserű patakok, csurogtak le. S a mécses elaludt.

Temető vagy

Nagy László: Temető vagy

Rosszaságod kőhöz
vágta fejemet,
lelked nádasában
füttyöm elveszett.

Napjaimat nyelted,
aranypénzeket,
csókot, ifjuságot
ajkad eltemet.

Szemeid örökké
fenn tündöklenek,
fogaid villognak,
fehér sírkövek.

Mikor a fény elragad minket

Egy tisztás az erdőben
Amin szikrát vet a Nap és
Fái börtönünk rácsai lettek
Ezen a tisztáson, mely istené.

Éget, perzsel
Amint a fény húsunkat nyalja
Füst száll az égbe
Felhővé porlik létünk alakja.

A sír foglyaként
Isten jóságával kínozva...
Nincs már láng, sem gyűlölet
Nekik volt igazuk, megérkeztünk
a Pokolba.

Varg Vikernes: Hvis Lyset Tar Oss

En aapning i skogen
Hvor solen skinner
Hindret av trerne fanges vi
I denne guds aapning

Det brenner det svir
Nar lyset slikker vaart kjott
Opp mot skyene en roeyk
En sky av vaares form

Fanget av begravelsen
Pinse vi av guds godhet
Ingen flammer intet hat
De hadde rett vi kom til
Helvete

(Saját műfordítás a norvég és angol szöveg együttes felhasználásával.)

A nem fogadott hívás helyett

Kiürült időben előremeredve
ülök
fekszem
járkálok
a tükörképemet fojtogatva megoldást várok
ez az én izgága igazságkeresésem

a mese megfeneklett valahol
és nem tudom eldönteni,
hogy biztos én voltam-e a jó?
ez még a hétpróba vagy amikor már megbűnhődnek
a szörnyek?

egy gyenge pillanatomban kértelek,
törd le az arcom,
hogy ne legyen hely a könnyeknek
végigcsordulni
s most, hogy megint aláznak
csak egy nagy száraz lyuk tátong
rajtam

ejtőernyő nem volt a köldökzsinórhoz
talán akkor törtem így össze
kibicsaklott kezeim közt kiszöktek
az illúziók és az évek

már megint aláznak
de hát érezni akartam újból
és mikor belekóstolok
meglepően jól esik az alkohol.