Határok nélkül
Skizofrén arcomat vízbe merítem
és iszapba. Lassan elfárad a szemem,
noha mégis figyelek
a bordáim közé
metszed ovális alakba
vigyázó szemem.
Mielőtt elmész, s
mielőtt elmegyek, homokként szórj
paranoid perceket,
hogy sejtemig szédüljek bele.
S ne tudjam, hol végződik
S hol kezdődik
értelmem tudathatára.
Gyermekként éreztem
e tudattalan partnélküliséget,
Ahogy ültem homokcsészémmel
egyre beljebb világomba.
Minden percet képzetem lüktetett át,
S te kénytelen szürcsölted a
Homokteát.
