2010. április 14., szerda

Beteljesülés





















[nagash793: King Of The Demon Forest]



A Nap alászállt,
vörös üstökként fonta arcomba a homályt.
De hajadban szellőfútt láng égett akkor.

Százezer akkord zengte nekünk az éjszakát.
Keserű hold nyelte könnyeit
ölelésünkben.

Szemedbe fúródnék érző tüskeként.
Mosolyba üvölteném
végső kegyetlenséged.

Ezen az egy napon
örökké szerettelek téged.
Ma letörlöm arcod a tükörről.

2010. március 29., hétfő

Nyílt szemedben késként forogni

























Bella István:
Gyönyörűen


Ha szeretni akarsz, bejöhetsz,
számodra örökre nyitva vagyok,
megnézheted a szívemet,
nem kezdte ki a mosolyod.

Felhúzhatod a kezemet,
mezítelen bőröd alá,
felöltheted életemet,
lámpaernyőd leszek akár.

Kinyithatod a vállamat,
nyarak lógnak benne, minden ruhád,
tüdőm tükrében lásd magad,
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!

Én már semmit se akarok,
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott,
nyílt szemedben késként forogni.

2010. január 27., szerda

2 év nélküle


Gyertyák

az élet nehéz
az élet kegyetlen az álmomtalanoknak-
csillagtalan ég alatt
kényszer-távozóknak
az ittmaradtaknak
és a lopott gondolatoknak

ahogy elfut homlokomon az idő
sokasodnak a halottaim

eggyel több gyertyát gyújtok
minden éjjel lelkemben
de
eggyel kevesebb könnyet ejtek
minden szmogsöprő reggelen

néha bús vagyok, amiért
ő is elment, és csak
űrt hagyott hátra
semmitmondó történeteket
mámortalan napokat
sosemvolt kötelékeket

rossz helyre mentél aludni az éjjel
de nem kérdezte senki
hova mész
miért nem jössz vissza már
mert csak a semmi vár
csak a semmi várt

sosem foglak már visszahívni
de gyertyáim égni fognak
mert én még álmodom

2010. január 25., hétfő