Apróságok

Szobatársammal voltunk WAMP-on, vettünk cuccokat a dotty-tól és tuskecskétől. Először is itt a menő új hűtőmágnes szettünk:


Az új brossokkal és kitűzőkkel kidekoráltam az egyik ruhám. A képen a cicás és a csillagközi báránykás kitűző újdonság.



Ti is szívesen viseltek brossokat? Esetleg halmozzátok is őket, ahogy én is szoktam? Szerintem ezer arcot kölcsönözhet ugyanannak a ruhadarabnak. :)

Blues-ballada a sárkánylányról

hajcsomók úsztak a vízen
fekete, barna hajcsomók
-ó jeah-
önfeledt eufóriában táncolók
meztelen örömükben
megnyúzták a valót
-ó-o-ó-o-
nem törődve azzal
mi belül van összeomlik, óó

Oly sokáig voltunk lenn
lenn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

most a fülledt éjszakákra
ahogy visszagondolok
érzem érzem érzem
-ó-o-ó-o-
igazi sárkány vagyó-o-ok
apám buddha volt
belőle születtem én
anyám nirvána
benne nyugodtam é-én

Oly sokáig voltunk benn
benn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

mondd ó mivé váltam én
vonagló ősgyík természettel
maholnap majd
az élet halálra ver
-ó jeahjeahjeah-
felázott arcom ezer csőr tépi még
letört csontjaim
a kutyák viszik szét

Oly sokáig voltunk lenn
lenn a mocsár vízében
kiáztatott bőrünkben
hullafoltos testünkben
meghasonlott énünkben

de minden galambszürke bőr
csak azért nőtt rám hogy levedljem
ó jeah.

Tolltündészet

Nem kétséges, a Rusztikatt babák csodálatosan avantgárdak, mindegyik új mesébe kalauzol minket vibráló személyiségével. Itt tudtok még nézelődni.

Érinthetetlen

[nagash793: A tó/ The Lake]

bűnös vágyakba üldözöl
rángó izomkötegekkel
futok futok a sötét-messzi égbolt alatt
...
ésszel fölérem, hogy
nem lehet soha másképp
de szemeidben beborul az elme
dübörög a halánték
vérszívó-röhögő álmok játszanak
arcodon
arcomon
elmázolódnak az erkölcs határai
ajkadra-szomjas ajkamon
...
új ódákat tanítasz nekem a szerelemről
titkos, sötét éjben fogantakat
de csak futok futok előle
csillagtalan,
meddő égboltod alatt
...
mert nem lehet két életem.

Átélni a hajnalt

Csomós már minden köteg
meg-megakad a szalag
még megpróbálod kifújni
évezrednyi hamusúlyt mi reáragadt
MIELŐTT LEVETTÉK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Lencsébe odaköt szemcsés atompor
kiesik mindjárt húzza kifelé egész agyvelőt
szippantja
a vákuumba
az éjszaka ürességégbe
MIKOR LEVESZIK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Még utolsót krákog a pacsirta
aszály-élő szemekre hunyorog
kicsiny testek csillagtüze
...
MIKOR NINCS FEDŐ A VILÁGON
Ilyenkor esik térdre a vak
ilyenkor gyújt lámpást ki fél
Sikító paranoia virágzik
Orgiális ténfergések a mélyben
mert ilyenkor nincs fedő a világon
most mindent lehet
most féljen aki félhet
üvöltsön kinek még nem szakadt meg gigája
fusson ki még nem béna
NINCS FEDŐ A VILÁGON
nemsokára nem így lesz
most szabadon szerethetsz és szabadon gyűlölhetsz
míg be nem vered ostoba fejed rózsaszín pamacsok
kipárnázott betonkövébe
hol minden gyönyörű
hazug mennyek dünnyögése
Lassan csúsztatják mint a szemérmet
vissza vissza vissza
a FEDŐT A VILÁGRA
szétcsapják a hűs vizen olaj szabadság illúziót
és akkor
...
Átéled a hajnalt
tiszta fejjel szűzi méhhel
elfeledsz izzadt sötétséget
elfeledsz orgiát s félelmet
szeretetet gyűlöletet
De akkor mi marad?
Marad a gyönyörűséges reggeli érzése a nirvánának.


(Így "hajnali" fél 1kor aktuális is valamennyire, kicsit utalok benne egy akkori könyvélményre: Dean R. Koontz: Rossz hely)