Ebédötlet: Zöldlepény

Ma valami újat és különlegeset próbáltam ki, amit a zalabéri Szent Antal fogadó szakácsa kínált a Zala megye újságban. Igaz, kicsit más körítéssel készítettem, de a végeredmény így is isteni lett! Ez tulajdonképpen spenótpalacsinta darálthús és sajttöltelékkel. Receptje:
Sűrű palacsintatésztát keverünk 2 tojás, 3 dl tej és 1 dl ásványvíz liszttel való besűrítésével. 20 dkg fokhagymával, sóval, borssal fűszerezett spenótot keverünk bele (esetemben mirelitet). Serpenyőben lepénykéket sütünk belőle. Fél kg darálthúsból készült pörkölttel és sajttal töltöttem meg, 10 db lett belőle.

 A félbehajtás előtt:

Együtt a 10 darab lepényke:

A szakács úr ajánlatában csak füstölt sajtot tett bele, ami összeragasztja, és roston sült csirkemell mellé ajánlja köretként. A színe megdöbbentő. de nagyon finom és laktató.

Dal, hegtelen sebekkel

[nagash793:Red/Vörös]

Dal, hegtelen sebekkel

Lángoló füvekből
szürcsölöm magamba a nyomorúságot
megbocsátatlan kínzom torkomat
kaparják a könnyek takaróját
nap nap után arcomba fújják
csillagködök füstjét
a léttelenség kipufogógázát
belülről marnak az elfojtott dühök
telítetlen szénhidrogének
bénult mitokondriumok
...mikor lesz már vége...
...a végtelennek...

Heti szerzemények

Kicsit le vagyok zsibbadva valamiféle tavaszi fáradtságtól, aminek persze semmi kiváltó oka. De azért nagy nehezen rászántam magam, hogy lefotózzam az új szerzeményeket. Hazautaztam húsvétra, elkoboztam anyu megunt koszorúját, a dédmamám régi törtpaprikás bödönjét, szedtem bele a mezőn egy kis bojtorjánt, és ez lett belőle:

Sokat döncöltem az állataim. ^^

Voltam apu vállalkozóijával abban a szuper nagykerben, amiről már írtam egyszer. Ezeket vettem szemtelenül olcsón:






Ééééés végre eljutottam a WAMPra is. Először bele is szédültem, hogy mennyi jó cucc van. Aztán az árak kicsit lelohasztották a kedvemet. :D Ettől függetlenül szuper táskák, ruhák és ékszerek voltak, és sok kedves készítővel is beszélgettem. A legjobb csevegés Novával és Sárossy Zsuzsanna ékszertervezővel történt, csak hát hiba volt odavinni egy nyűgös férfit, úgyhogy hamar leléptem. Na majd legközelebb kicsit közlékenyebb leszek, ráadásul el is határoztam, hogy jelentkezni fogok én is a csipkeékszereimmel.:) Bővebben majd még beszámolok erről, ha tuti a dolog, és fejlesztem még az árukészletet is. Na de a lényeg, a két vásárfia:

Gyönyörű kerámianyaklánc Fischer Jutka jóvoltából.

Orgazmikus szépségű organzarózsa a Mixtion Designtól (Demény Rozália & Takács Katalin Klára).


Weboldala sajnos egyiküknek sincs, ha érdekel valakit megadom az elérhetőségeiket. Van egy kupac vadi új névjegykártyám, táplálni a blogomat. :D

Új öröm reggele (prózavers)

A pajzán déli szél heve már felszárította a tegnapelőtt cseppjeit. Talán már a tegnapé is haldoklik a Göncöl keréknyomában megbújt pocsolyákban. Puha talpunk vészterhes-hörgő molekuláira tapos, nem engedhetjük, hogy itt maradjon elmosni a Nap szavát. Együtt szaladunk, vagy csak egymás mellett? Most talán mindegy, mikor kikapcsol az agy s élettelen az eszmélet. Pergő tócsákban tükröződünk; nemcsak ketten vagyunk immár: sok-sok Te és sok-sok Én szempár. Szárnyára vesz "Titeket" és "Minket" a sólyomszél, s penge karma a csillagok útjára repít. Összeszorítja a millió Téged és a millió Ént, ne legyünk idegenek többé! Minden fintorgó-vigyorgó-könnyező arc a részünk, nem szabad elhinnünk a tükör hazug kacagását! Gyönyörű vagy, ahogy a sok-sok Te összeolvad s meztelen-nesztelen, mint a vadászó fenevad, részemmé válsz hirtelen. Köztes lét, közös metabolika, nevünk nincs, otthonunk egy hiperkocka. Agy nélküli örömünkben vajon észrevesszük-e, hogy éppen a boldogság suhan át rajtunk? S mi lesz, ha elveszik az érzés, ha visszakapcsol tudatunk? Hol van ebben az igazság? Hogy lehet ilyen meddő a világ? Legyen hát mindig így, folyjanak együvé sikamlós sejtjeink. Nem számít más a pillanatban, minthogy ajkad íze csókban roppan. S csak fussunk, szaladjunk, meneküljünk, akár így, mezítelen. Rohanjunk a mérges múlt szeme elől, rohanjunk egy új időszámítás felé!

Mese a férfiról, aki óratoronynak képzelte magát

Még egy vers következik, mert hirtelen annyira felkavart, hogy előkerültek, még ha csak 3 is az elveszettekből. Ez az alkotás két másik összedolgozásából született. A történet valós alapjául szolgáló tragédiát ezen az oldalon olvastam ( vigyázat, csak 18 év felettieknek, az "Igaz történetek" közötti első tízről van szó). Annyira megérintett ez a veszteség, hogy még most is eszembe jut. A vers végleges kiváltója pedig a verseim mellől már ismert nagash793 fedőnevű alkotó munkája volt. Valahogy megkívánt magának egy saját sztorit a figura. Na ezek után érdemes csak nekiállni a versemnek szerintem.

[nagash793:Mese a férfiról, aki óratoronynak képzelte magát]

Mese a férfiról,aki óratoronynak képzelte magát

Élettől pezsdülő öröme a félelemnek s a sikító fájdalom gyönyörének volt részük.
Első perctől egymáséi; egymásban éltek a világból finom membránnal kiválasztva.
Lebegő mennyeknek rózsaszín kapujában 537 nap,537 napon át.
Gyermek fogant, gyűrű perdült, boldogok voltak, ó mennyire boldogok.
S mikor a gépmadár kettétörte a gyönge gerincet életeket szakított darabokra.

-"Kitörted a kezedet,mivel ölelsz engemet?"
Csúf gépmadár, elvetted a szerelmemet elvitted az életemet.-
Sírt, üvöltött, sziszegett.
Széttört maga körül milliónyi emberi üvegcserepet.
Kiűzetett s pusztában járt, a Lélegző nem-Lét pusztájában.
Marokkal tépte üvöltésre a soha többé nem-csókoló ajkakat.
-Hogyan tanuljam meg továbbpumpálni a tüdőm?
Hogyan folyhatnak tovább megkeseredett nedveim?
Segíts nekem, óhh,segíts nekem...-
[Kínbavirágzó gyötrelem]
-Meghallja könyörgésem a mennyei semmiségben?
[Életem, szerelmem]-

"A fényes gyűrű csillogva pattogott a sziklákon, ahogy aláhullt...
És nem maradt semmi, csak az üresség.....................
Valahogy folytatni kell..."

Psziché és kemikália;
-Valaminek lennem kell.
[az idő ellenem van,az idő ellenem volt]
Az üresség nem felel;
Álmomból nem támad a holt.-

Vak vihar kélt akkor a csillanó turbinákon
Felkavart mindent mi belül volt:
S most itt áll az akinek minden örökkévaló
Örökkévaló számára a múlandóság
S mint a lovag harcol az idő ellen
Az idő ellen ami önnön rabsága
-Be kellene fejeznem?-
NEM
A mutató kötelesség s börtön rácsa

-Húzni a kattogó igát s Veled élni
kialvatlan álmomban
Hisz folyton csak ketyegnek a számlálatlan
hétrétgörnyedt évek
Számlapom alatt

Súlyos fekély gyomromban a perc s az óra
DE VALAMINEK LENNEM KELLETT
ha már nem ölelhettelek óvva...-

Könnyében a lélegző nem-Lét disszonáns hangjai

Tikk-takk, tikk-takk

-Sírok-sikítok az ürességbe...
Téged hívlak örökké
Örökmozgó szenvedéssel.-