Disszonáns-nyöszörgő halott húsgöngyölegekből

Ízleld: pompás éjjeli termék ez
bíborzöld omladéknedvekből szőtt
ragadós aranyfonalak
gargalizálj az életnek nevezett szürke gennyháló
mindennapos hajszájával
s hajszála netalán megakad torkodban
csomókban
összefonódva kitépett csövekkel
felszántott belekkel
térdelj
s fogadd éltető aranysugarakat
csodás meghunyászkodásban
mikor már a kulcscsont roppan
akkor is viseld arisztokratikus csöndességgel
a megaláztatás újabb tűit újabb pengéit
de ne sírj...
nézd ma reggel
füstbe kelt a Nap
betakarni a fájdalmat.
s a legvégén úgyis
a Teljesség marad utoljára.

Reggel

Az ég már a köldökömig ér.
Csésze billeg még ernyedt markomban.
Még alig látok át álmaim fátylán,
De az új napra mosoly csillan:
Talán ma minden görbe újra egyenes lesz.
Jajj, de miért ilyen keserű még mindig
A cukor, mit szeretett kezed teámba tesz?

Isten vacsorája

Zsíros a húsom
megkeseredett hugysárga zsír
tegnap tövig nyomtam belé a (hulla)zsákvarrótűt
mire csontot ért
meggörnyedt elvásott csonkot
ezen röhögtem teli szájjal
szétrepegetett hátbőrcafatokkal
gubóztam be magam
aznap
a felhőkből híg ürülék hullott alá
s az embereken akik
az újságpapír(szemfedél) alatt szunnyadtak
legyek lakmároztak
kivillant az ajaktalan műfogsor a takarók alól
aznap
tövig vágtam a pengét a körmük alá
szaru(koporsó)t faragtam
a zsírevéstől szétrepedt
hártyaszárnyas dögöknek
s vizeletet sírtak
a kirántott szembe vezetett kanülök
aznap
minden megmérettetett
súlyra
és
minőségre
aznap
cuppogott a sok megerjedt szerv
az isteni izzadtságban
aznap
zsigerek folytak le a csatornákba
aznap
megüresedtek a járdaszegélyek
aznap
egy jót zabáltam a nyomorúságból


(Mintha kicsit ki lettem volna készülve idegileg az orvosin... Még nekem is felfordult a gyomrom attól, amit akkoriban írtam. :D)