Az idei első nagy felfedezésem az volt, hogy imádom Gabriel García Márquezt. Ez volt az első, amit olvastam tőle, de ez a százvalahány oldal elég volt, hogy teljesen magával ragadjon az általa teremtett mágikus regényuniverzumba. Sierva María de Todos Ángeles és Cayetano Delaura atya mindent elsöprő szerelme kicsit felidézi bennünk a Tövismadarak pedofil jellegét, de ellentétben Ralph atya kéjenckedésével, aminek én nem nagyon nagyon szurkoltam, itt valóban megszakad a szívünk főhőseinkért, akiknek életük végén megadatott ez a csoda. Ez a kétségtelenül ártatlan és pusztulást hozó szenvedély nem lenne feltétlenül elég egy remekműhöz, de más érdemei is vannak a könyvnek. Egyszerre mutatja be a viszonylag friss kolumbiai gyarmaton élő népek keveredését, életvitelét, szokásait és az emberi szellem és az egyház korlátoltságát. Mindezt pedig egy 22 m hosszú tűzvörös hajzuhatag koronázza meg, ami a halála után nőtt Sierva María köré, mintegy kárpótlásul földi szenvedéseiért. A könyvből nemrég készült filmről kritika pl. itt. Még pár moziban műsoron van, remélem lesz alkalmam megnézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése