A Fuldokló

[nagash793: paper-face / papír-arc]


A Fuldokló

Autisztikus meredések
egysíkú-semmi napokba...
A csendet hallgatom.
Csendben hallgatok.

-Hívlak kékülő ajkakkal!-

Elhittem mindent
de nem
hiszek semmit
kihulló hajfonatokban
mezítelen
lábam elbotlik,-
Nyakamra tekerednek
a vérerek,-

-Hívlak kékülő ajkakkal!-

Egyszínű fagyos sugarakkal
közelít lesve
újbóli egyedüllétet hozó
nyomasztó este,-
-fojtó füst gyúl ki
tenyerem párnáján-

-Hívlak kékülő ajkakkal!-

Kihajtanak a tetvek a zuhanyrózsán
amint Ő száját
hamvas némasággal
pecsételi össze,-

Kihajtanak beteg rózsáim
a folyóban
amint itt vergődöm
indáik karjába kötözve.-

-megkötve-
Rángva
-kékülő ajkak-

Mutasd meg újra
csodásan
színes szeletét
a világnak

Inkább megvakulnék bele
inkább megfulladnék
Csak ne legyek már ilyen
fakókék.

Eltörődve

[nagash793:Believe in me]

Eltörődve

Lebegő párnák közt, harmatos éjben
Önként csonkítva
A nemhaló reményben

xxx

Térdig jártam a lábam
Egy szebb vidék után
Mennyi vérem alvadt
Hamvadó margarétán...

Karom valahol az úton tőlem elmaradt
Sok szilaj idegkötege
Az örökös gúzsban holttá fáradt

xxx

Magányom ablakszárny-katedrálisában
Visszagondolok, de vissza nem sírok.
Már nem kellenek e levált végtagok.

S megnyugodva e keserves örömben
Álmomban egész éjszaka nevettem.

Légies könnyedség

Priscilla Jones munkáira véletlenül, csak úgy "mellékhatásként" találtam rá keresgélés közben, de azonnali szerelem volt. Ez a könnyed bolondos elegancia, amit tárgyai képviselnek elemi erővel bír.

Purgatórium

[nagash793:Goatflower]


Purgatórium

Csontcsiszolat-lakatját letépve
szétfeszítem a szívemet
-napról napra holdról holdra
önti takarómra
fájdalom-hányás-savtengerét-
S a sóbadermedt pusztaság
lángokban áll
jajj de lángokban áll
Itt a halál ül most tort
s a nyomában járó jövevények
-rothadó dögkeselyűk-
eszik a szívemet
tépik a szívemet
marják a szívemet
remegő csont-tálcámon
s csak sírok
mély barázdáiba a gyönge bőrnek
hamvadnak a lángban
a nyöszörgő cseppek
élvező leheletek
Tágra nyitom fülem
hadd rezdüljek ahogy felböfögnek
s megrágnak újra
kínzó éhes csőrkarmukkal
s hadd köszönhessem meg
sírva
üvöltve
nevetve
Megtisztító kegyetlenségét

Vízként félelem

[nagash793: Hasadás II]


Vízként félelem

Felkarcolva dagadt ujjbegyben
nem folyik
--csak vízként félelem--
...
Dermedve csupaszon áztatva
várva várva várva
...
Szétkarmolva bűnöm
Kiharapva számból a szökött szót
Ellökve a vigasztalót
...
Várva várva várva
--Vízként félelem--
...
Tűk a csontban kés a szemben
Hangtalan az üvöltésben
...
(Jajj csak semmi baja ne legyen)
...
Víz
Félelem
...
Álomtalan kábultság
Néma órái
A víz csak csorog a felhasadt húsból
...
Nem egyedül
Itt van és nem felel
...
Nem mondva semmit
Csak beburkolva dacos magát
Szerelmemmel.
...
Itthagyott az éjjel
sótlan vízként
félelemmel.

Egy férfi boncmester apokrif emlékirata (18+)

[nagash793: whore III]

A versemet a tovább után olvashatjátok.